Dezső Kosztolányi – Reste toi-même (Légy csak magad, 1905)
Reste TOI, ne cherche pas de dieux,
marche tout seul – dans l’infini projeté.
La foule te perd, son bruit est odieux,
ta solitude est mer de liberté.
Reste TOI, la solitude est vérité;
déchire l’habit de la fausseté,
l’homme doit lutter seul et isolé,
où faux amis ne font pas semblant de l’aider.
Reste TOI dans le combat et le danger.
Accroche-toi et péris tombé
tel un naufragé, par les flots englouti.
Il brave avec hargne l’océan amer
et il meurt fier dans l’eau qui l’envahit,
c’est la mer qui le couvrira d’un linceul vert.
*
Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,
a végtelenbe lökve – járj magad.
Az ember a tömeg zajába elvész,
de a magány habtengerén szabad.
Légy csak magad te, a magány igazság,
szakítsd el az álság ruházatát,
az ember itt magába vívja harcát,
nem jön segítni őt hazug barát.
Légy csak magad, a harc, s veszély között.
Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,
ki fuldokolva csap le a habokra.
S egy óceánnal száll ki zordonul
s büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,
mert rája mégis egy tenger borul!
1905
***
Dezső Kosztolányi (1885-1936) – Traduit du hongrois par Jean Kovács.
« Nous vivons dans le vide ouvert par un événement, nous allons d’un événement à l’autre et il faut parfois des années pour qu’un événement succède à un autre. Entre les deux, le vide. »
Christian Bobin, « La plus que vive ».
J’aimeJ’aime
Michel de Visconsin said this on décembre 8, 2012 à 3:30 |